Vissza az előző oldalra
Magyar név: vándorsólyom
Latin név: Falco peregrinus
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Sólyomalakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Falconiformes (ordo)
Fokozottan védett: igen
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: Bern II., CITES I., CMS II., EU CITES A.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.
Hazai elterjedés Hazánkban jellemzően a középhegységekben (Északi- és Dunántúli-középhegység, Mecsek) fészkel, de néhány pár dombvidéki területeken is megtelepedett. Fészket nem épít. Tipikus költőhelyei a sziklafalak, kőbányák párkányai, de esetenként fán lévő fészkeket is elfoglal. A Nyugat-Európában már jellemző városi környezetben való fészkeléséről Magyarországon nincs információnk. Téli időszakban az ország nagy részén megjelenhet. A nálunk telelő példányok szinte kizárólag tojók, amelyek rendszeresen megjelennek városokban, falvakban, nagyobb vizek mentén, ahol a fészkelőhelyhez hasonlóan revírt tartanak.
Időbeli előfordulás Egész évben megfigyelhető, de a telelőkkel megnövekedett létszám és a városi jelenlét miatt októbertől februárig kerül legnagyobb valószínűséggel szem elé. A költőpárok egész évben a fészek környékén tartózkodnak, a költési időszakban ezért alacsonyabb a megfigyelések aránya. A tojásrakás márciusra jellemző, a költés júliusig elhúzódik.
A hazai fészkelőállomány nagysága Állományát az 1990-es években 0–1, 2003–2007 között 7–13, 2015–2018 között a nemzetipark-igazgatóságok és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának fészekfelmérései alapján 58–63 párra, míg 2019-ben már 84–100 párra becsülték.
Természetvédelem A faj világállományának összeomlását okozó növényvédőszerek betiltása után a fészkelőpárok száma növekedésnek indult. Az elmúlt évtizedekben a faj visszahódította korábbi élőhelyeit. Ez problémákat is okozott, hiszen olyan helyekre is visszatért, ahol – például a verseny- vagy röpgalambtartók – hosszú ideje nem számoltak a sólymok jelenlétével. A vándorsólyom visszatérése így konfliktusokat is generál, aminek megoldása nem egyszerű feladat. A faj fiókáit a középkorban, majd az 1900-as évek elejétől egészen az 1950-es évekig szedték solymászati célra. Az egészséges állományt ez nem veszélyeztette, azonban a második világháborút követően, a DDT miatt egyre csökkenő állományra már komoly negatív hatással volt ez a gyakorlat. Napjainkban törvény tiltja a vadon élő állomány solymászati célú felhasználását, azonban időnként előfordulnak illegális kiszedések, amelyek ellen szintén fel kell lépni a hazai természetvédelemnek. Más ragadozómadár-fajokhoz hasonlóan, az áramütés problémája a vándorsólymokat is érinti. Ennek kiküszöbölésére folyamatosan zajlanak a munkálatok az áramszolgáltató cégekkel közösen, különféle projektek keretében.
Forrás: Prommer M. & Bagyura J. 2022. Vándorsólyom. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 451–452.
Sáv bezárása